Az első hetek

Visszatértem :) Tisztelettel jelentem, hogy megérkezett az új laptopom, kisebb nagyobb viszontagságok árán végre a kezemben tarthatom, úgyhogy ezennel eleget tehetek blogirói kötelességeimnek.
Kezdjük az orientációnál. Nem fogom leirni, hogy pontosan miről is tanultunk, mert elég unalmas volt, megkiméllek benneteket :D Mivel az orientáció éppen két hóvihar közé lett beékelve, és a közeledő hóvihar már nagyon a nyakunkban volt, ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy hamarabb véget vetnek a mulatságnak és elengednek mindannyiunkat egy nappal hamarabb. Bár voltak olyanok, elég sokan, akik repültek és új repjegyet kellett foglalniuk, voltak olyan szerencsések, akik szerdától vasárnapig a hotelben várakoztak, hogy elrepülhessenek. Mivel az én host családom mindössze 10 percre lakik a hoteltől ezért értem eljöttek még szerdán. Szobatársam egyébként egy horvát és egy brazil lány volt. A brazil lánynak olyannyira új volt a hó, hogy még kabátja sem volt, úgyhogy kénytelen volt vásárolni egy kicsit, nekem pedig nem kellett könyörögni hogy csatlakozzak hozzá :D
Tehát megérkeztem a családhoz, az előző au pair még itt volt, szeretett volna szegény Floridába repülni, de az ő járatát is eltörölték, ezért pár napot kellett még várakoznia. A hóvihar egyébként elég vicces volt. Tény, hogy nagyon sok hó hullott, de azért közel sem annyi, hogy ne legyen iskola. Márpedig ez történt :D A probléma szerény véleményem szerint ott van, hogy nem takaritják kellő képpen az utakat. Mondhatni egyáltalán nem. Igy az olyan utak, ahol normális körülmények között mondjuk 3 autó elfér, azon a héten 2 autó is nehezen fért el a két sávban. Hatalmas élmény volt igy vezetni :D
Következő héten a gyerekeknek téli szünet volt az iskolában, úgyhogy teljes egészében kiélvezhettem az au pair létet. A gyerekek aranyosak egyébként, a kicsit imádom, egy tünemény. Kedves, okos, ügyes és olyan bölcsességeket tud mondani, hogy néha csak úgy nézek. A nagyobbik más tészta. Leirhatnám kerek perec, hogy egy hisztis liba, és mivel nem is találok rá megfelelőbb kifejezést, maradjunk ennél. Első héten még nem mutatkozott ez meg annyira, mivel mindig barátnőivel volt, nem volt iskola, tanulni való, stb. De a következő héten előtört belőle igazi énje. Tegnap este pedig olyat produkált, amiről én nem hittem, hogy ilyesmi létezhet. Két órán keresztül, nem túlzok, sirt, kiabált, vagdalózott, fenyegetőzött, sikitott es fuldokolt. És ha megkérdezné valaki, hogy miért, nem tudnám megmondani. Vacsora közben jött rá a roham és onnantól kezdve akárki akármit mondott az csak rátett egy lapáttal. Hozzáteszem, 11 éves. Én csak ültem és néztem nagyokat. A szülök egyébként elég higgadtan fogadták, ha az én gyerekem lett volna lehet ráöntök egy pohár hideg vizet hogy észhez térjen. Normál vacsorák közben egyébként nem sir másfél órát, általában csak felet. És ha mindaz nem lenne elég, hogy hisztis, emelett még bunkó is. De hogy valami jót is mondjak róla, nagyon okos. Olyan memóriája van, hogy sokszor csak nézek. És néha, nagyon néha, tud kedves is lenni. Remélem idővel azért jobban belopja magát a szivembe, nyitva hagyom számára a lehetőséget :)
A szülők. Ugye emlékszik mindenki, hogy az előző bejegyzésben azt irtam, az apuka milyen jófej és a szarkasztikus humora miatt biztosan jól kijövünk majd. Nos apukának nemhogy nem szarkasztikus a humora, de még csak humora sincs. Az az ember az idegesitő szó megtestesitője. Volt olyan szerencsém, hogy a gyerekek téli szünetében ő is itthon tartózkodott egész héten, mert beteg volt. Először a vezetés miatt szállt a nyakamba, mert szerinte, aki nem vezet otthon minden nap az tapasztalatlan sofőr meg egyébként is, az európaiak mindig egymás nyakába másznak az autóikkal. Olyan dolgokat magyarázott nekem, hogy mindig kell indexelni, amikor előzöl egy autót éppen és hogy a lámpának sötétben mindig égnie kell... NA NE!!! Teszem hozzá, az amerikaiak nem ismerik a sávokat...Tegnap majdnem sikerült lencsevégre kapnom egy ürgét, aki félig a szemben jövők sávjában haladt, ezt egyébként már az apukánál is tapasztaltam, aki állitása szerint nagyszerű vezető...vagy mégsem...
Az anyuka hála az égnek normális, nagyon aranyos, a gyerekekkel is jól bánik és engem se cseszeget felesleges dolgok miatt. Sőt néha még a tahó férjére is rászól, amikor az feleslegesen koptatja a száját.
Egyébként a családnak van egy olyan jó szokása, hogy hétvégén eljárnak sielni és csak vasárnap este jönnek haza. Évi ezt nagyon szereti :D Megismerkedtem már pár au pairrel a környéken, de abból ketten egyből rematchelnek :D Van egy lengyel csaj, aki kicsit őrült, de jól kijövünk. Vele voltam múlt hétvégén Brooklynban. Voltam már ezelőtt is Brooklynban, de mindig csak a Brooklyn-hid tövében, beljebb még sosem merészkedtem, tehát ez egy új helyszin volt.
Nos egyelőre ennyi a beszámoló, remélem nem sikerült túlságosan panaszkodósra, csak az igazat irtam. A hisztiktől eltekintve egyébként jól érzem magam a családnál, odafigyelnek rám és kedvesek is, jó választás voltak. És mivel ezen a hétvégén sem kell dolgoznom, ezért irány New Jersey, meglátogatom Mariát, akinek hoztam finom otthoni házi kolbászt, amitől olyan jó illat van a szobámban már hetek óta. A kötevkező bejegyzésre már nem fog kelleni ennyit várni, igérem :) puszi mindenkinek és irigylem az otthoni jó időt ;)