Nos tehát, azért döntöttem a blogírás mellett, mert úgy döntöttem, ötödszörre is szerencsét próbálok a nagy Ámérikában, jelen esetben azonban egy kicsit hosszabb időt szándékozok eltölteni az egyik kedvenc országomban. Aki ismer az tudja (aki meg nem az most megtudja ;)) hogy eddig a táboros lehetőséggel éltem 4x is és azt hiszem kijelenthetem, hogy életem egyik legjobb döntése volt, amikor anno hagytam magam rábeszélni a nagy útra, hát még amikor másodszor, harmadszor és negyedszer is rábeszéltem magam ;)
Na de térjünk a tárgyra. Tehát Október környékén úgy döntöttem, hogy én már pedig nem szeretnék hosszú távon tanár lenni, legalábbis egyelőre nem, viszont a kis lurkókat még mindig imádom (hangsúly a kis szón!) ezért megpróbálkozom az au pairkodással. Nem is telt sok időbe és meg is kezdtem az előkészületeket. Jelentkeztem az APIA oldalán, elkezdtem töltögetni az adatlapot, feltöltögetni a fényképeket, megírni a host family lettert, meglátogattam a pozsonyi kihelyezettséget ahol kitöltöttem a kb. 170 kérdésből álló pszicho tesztet, aminek bevallom férfiasan, felét nem értettem, de még így is átmentem a szűrésen :D Nos tehát egyszer csak azon kaptam magam November derekán, hogy bekerültem a rendszerbe. Nem is kellett sokat várnom, míg az első család jelentkezett és egyből New Jerseyből (tudni illik ugyanis, hogy ez volt a fő uticél). Aztán, mivel nem válaszoltak az emailemre (mint később kiderült egyelőre nem szeretnének au pairt), ezért annyiban is maradt velük a dolog, viszont elkezdtek jelentkezni a családok innen is és onnan is. Igazából elég nehéz volt a döntés ugyanis egyik családra sem mondhatom, hogy ne lettek volna szimpatikusak, de nálam elég hangsúlyos tényező volt a lakhelyük. Végül egy New Rochelle-ben élő család mellett döntöttem, ahol az egyik kiscsajt Evanak hívják, szóval ezt egy enyhe kis jelecskének tekintettem ;)
Szóval a családról néhány szóban. Két kislányra fogok vigyázni, az idősebbet, mint már említettem, Evanak hívják, ő 11 éves és a család állítása szerint igazi kis tinédzser. A fiatalabbik lány Marni, ő 9 éves és igazából róla sokat még nem tudok :D A szülők mindketten NYC-ben dolgoznak, bár apuka talán most nyitja saját bussinessét. A családnak van még egy kutyája, Dug the dog :D akivel majd hosszú-hosszú sétákra fogok menni.
A család nagyon szimpi és vicces volt skypolás közben, apukának elég szarkasztikus a humora, ami nálam elég nagy plusz pont, szerintem egyből ki fogunk jönni :D
Február 10-én indulok, feltéve ha megkapom a vízumot január harmadikán, onnan megyek orientációra, majd 13.-án a családhoz, tehát Valentin nap már nyugodtan mehetnek romantikázni a szülők, én majd romantikusan játszogatok a gyerekekkel :D na de ne szaladjunk ennyire előre, addig még túl kell élnem az utolsó pár hetet, amit tanítással töltök és hát lehetséges, hogy februárig még az összes hajam szála is kihullik a kedves kis diákoktól :)
A végére egészen megtetszett ez a blog írás, úgyhogy lehet nem ez lesz az utolsó bejegyzés itt, bár szerintem csak Ági lesz a látogató errefele, de tegyünk úgy, mintha nem :D
puszipuszi mindenkinek és szedjetek vitamint!
Nem csak itt, de Amerikában is látogató leszek <3
VálaszTörléscsatlakozom az előttem szolóhoz
VálaszTörlésKöszii :)
VálaszTörlés