Ma reggel ismét hóesésre ébredtem és igy március utolsó napján, miután egész hétvégén zuhogott az eső tényleg, de tényleg elég volt már a hidegből. Ezt csak igy margóra jegyeztem meg :)
Az utolsó bejegyzés óta nem igazán történt semmi izgalmas. A hét ugyan úgy telt, mint az előző. Gyerekek néha aranyosak, néha kevésbé. Olyankor próbálok nagyokat lélegezni és emlékeztetni magam, hogy nem az én feladatom, hogy megneveljem őket még ha néha elég nagy kényszert érzek is rá... Hétvégén nyakunkba vettük New Yorkot Nikolával, jobban mondva inkább bevásárló körútra indultunk a Sohoba (még jó hogy előző bejegyzésben tanácsokat kértem nem vásárlásra... :D). Meg is ajándékoztam magam a leggyönyörűbb Converse cipővel, amit valaha kiengedtek a gyártók kezeik közül. Bordó alapon rózsaszin pöttyök... a gyönyör maga :) És mivel ezzel a lépéssel a heti fizetésem felét el is tapsoltam mással már nem ajándékoztam meg magam, úgy tűnik mégis tudok nemet mondani :D Vasárnap, mivel már nem birtam tovább itthon az üvöltözést, amit a nagyobbik lány lerendezett, amiért mindenki a konyhában reggelizett és nem hagyták őt tanulni, lényeg a lényeg ismét NY felé vettem az irányt. Starbucksoztunk egy kicsit a lányokkal és Ewelina néhány haverjával, utána ebédeltünk, kicsit sétáltunk a városban de mivel múlt vasárnap is ..... hideg volt és Ewelinának úgyis Apple Storeba kellett mennie ezért mi addig Nikolával Grand Central kemény padlóját koptattuk. Nem tűnik valami izgalmasnak, de ha figyeled az embereket közben nagyon jó mulatság kerekedik belőle. Annyi féle fajta figura megfordul New Yorkban és senki nem törődik vele, hogy a másik éppen pizsamában vagy tarajos hajjal szambázik végig a városon. Ha meg is rökönyödnek az emberek valamin, 10 mp alatt túlteszik magukat rajta és már sétálnak is tovább.
Most elmúlt hétvégén lett volna Mariánál a nagy magyar ebéd a családjával, ahol minden finomságot ehettem volna, de Maris barátosném sajnos lebetegedett, igy az ebéd elmaradt. Én azért elmentem őt meglátogatni szombaton. Este elmentünk Tommal és vele moziba, Noaht néztük meg. Szerintem kicsit unalmas volt és hosszú, de egyszer meg lehet nézni. Vasárnap Jerseyből visszafelé találkoztam Ewelinával NY-ban, Nikola nem jött velünk mivel meghalt a telefonja és nem tudtuk őt elérni. Igazából semmi izgalmasat nem csináltunk csak sétálgattuk, be-benéztünk néhány üzletbe meg ebédeltünk. Este vacsi után pedig még elmentünk kondiba is egy kicsit, hogy a töménytelen sok bevitt kalóriát ledolgozzuk :D
Kicsit úgy érzem, hogy túl részletesre sikerült ez a bejegyzés, de mivel nem történt semmi különösebb dolog ezért az apróságokra koncentráltam...vagymi :D
Puszi mindenkinek és küldjétek ide is a melegeeeeeet!
2014. március 31., hétfő
2014. március 19., szerda
Hétköznapok és szülinapok
Nos úgy döntöttem, hogy adok egy kis insightot mindenkinek hétköznapjaimba, mert hogy annyira nagyon izgalmasak :D Tehát hétfőnként reggel segédkezek a lányoknak elkészülni suliba, ami annyit takar hogy megfésülöm a kicsit és csinálok neki reggelit. A nagyobb lány már maga elkészül. Utána elsétálok a kicsivel és a kutyával iskolába és már végeztem is délutánig. Mostanában az apuka néha elviszi mindkettőt suliba autóval, úgyhogy ilyenkor még kevesebb dolgom van :) Délután tenisz órájuk van a lányoknak, kb. 2 órát várakozok ott rájuk, utána haza, vacsi és már vége is a napnak. Szerdán reggel nem kell dolgoznom, délután tenisz, vacsi, házi és takarodó. Keddet imádom. Reggel értelemszerűen segitek elkészülni és utána 6-ig szabad vagyok, mivel addig programja van a lányoknak, ahova suli után mennek busszal egyből. Csütörtökön csak a nagyobbiknak van programja délután, úgyhogy 3-kor elmegyek a kicsiért suliba és vagy házit csinálunk, vagy jön hozzá valaki játszani vagy játszunk mi. Péntekenként nincs programjuk, olyankor vagy elmennek valakihez játszani vagy hozzánk jön valaki. Ilyenkor csak jelen kell lennem, etetni, itatni őket és mosolyogni :) Hétvégén eddig még nem kellett dolgoznom, mert mindig elmentek sielni, de mivel most már lassan vége a si szezonnak ezért egyszer-kétszer kell majd szombat vagy péntek este babysittelnem. És ennyi, már tova is röppent egy hét...
Múlt héten egyébként nem történt semmi izgalmas, a nagyobbik most egész normálisan viselkedik és az apuka se köt már belém lépten nyomon, csak ha nagyon fitogtatni akarja erejét. Pénteken elmentem moziba egy lengyel lánnyal, ő az egyike azoknak akikkel találkoztam és már rematchelnek is :D A Single mom's clubot néztük meg, nekem nagyon tetszik, vicces, mindenkinek ajánlom. Fiúknak nem annyira :D Olyan nagy hatással volt rám, hogy egyből az egyik főszereplő pasassal is álmodtam :D Mivel vasárnap volt a szülinapom ezért Ewelinaval (lengyel lány,nem ő rematchel) és Nikolával (szlovák) elhatároztuk, hogy szombaton partyzunk egyet New Yorkban. Rettentő sokan voltak mindenhol, ez gondolom annak is volt köszönhető hogy hétfő St. Patrick's day volt. Bele is botlottunk pár ir fiatalemberbe és nyugodtan konstatáltam, hogy az ir akcentust még most sem tudom megfejteni :D A buli nagyon jóra sikerült, több részletet nem is árulok el, mindenki képzeletére bizom milyen egy igazi New York-i buli ;) Szülinapomat másnap a családdal is megünnepeltem, akik nagyon aranyosak voltak. Készültek spéci vacsival és tortával is. Kicsitől kaptam egy gyűrűt meg egy üdvözlőlapot, nagyon cuki volt. Vacsi után pedig társasoztunk, senki nem hisztizett, nem bunkóskodott, mindenki sokat nevetett, úgyhogy szuper volt. Múlt héten pedig, amikor Jerseyben voltam Maria meglepett egy szülinapi vacsival, úgyhogy ettem HURKÁT, tejóég milyen finom volt :) :) Igy telt a szülinap, jó volt végül is, de azért sajnálom, hogy nem tudtam megölelgetni a családom otthon, erre az egy napra hazamentem volna :)
Témaváltás: Van egy kérdésem a jelenlegi au pairokhoz...hogy álljátok meg hogy nem vásároltok??? Be kell vallanom, hogy shopaholic vagyok...egyfolytában a netes oldalakat bújom, hogy éppen mit is vehetnék, elég sokszor visszafogom magam, de még igy is tul sokat vásárolok :D Na de most már elhatároztam, hogy visszafogom magam, mivel spórolnom kell a MEXIKOI kirándulásra, erről majd később mesélek, amikor már jobban körvonalazódott hogy mi, merre és hogyan :)
UI engedek az erőszaknak: Ági és Nusi hiányoztok :D :D
Szép hetet mindenkinek és szedjetek vitamint, cseles az idő :D
Múlt héten egyébként nem történt semmi izgalmas, a nagyobbik most egész normálisan viselkedik és az apuka se köt már belém lépten nyomon, csak ha nagyon fitogtatni akarja erejét. Pénteken elmentem moziba egy lengyel lánnyal, ő az egyike azoknak akikkel találkoztam és már rematchelnek is :D A Single mom's clubot néztük meg, nekem nagyon tetszik, vicces, mindenkinek ajánlom. Fiúknak nem annyira :D Olyan nagy hatással volt rám, hogy egyből az egyik főszereplő pasassal is álmodtam :D Mivel vasárnap volt a szülinapom ezért Ewelinaval (lengyel lány,nem ő rematchel) és Nikolával (szlovák) elhatároztuk, hogy szombaton partyzunk egyet New Yorkban. Rettentő sokan voltak mindenhol, ez gondolom annak is volt köszönhető hogy hétfő St. Patrick's day volt. Bele is botlottunk pár ir fiatalemberbe és nyugodtan konstatáltam, hogy az ir akcentust még most sem tudom megfejteni :D A buli nagyon jóra sikerült, több részletet nem is árulok el, mindenki képzeletére bizom milyen egy igazi New York-i buli ;) Szülinapomat másnap a családdal is megünnepeltem, akik nagyon aranyosak voltak. Készültek spéci vacsival és tortával is. Kicsitől kaptam egy gyűrűt meg egy üdvözlőlapot, nagyon cuki volt. Vacsi után pedig társasoztunk, senki nem hisztizett, nem bunkóskodott, mindenki sokat nevetett, úgyhogy szuper volt. Múlt héten pedig, amikor Jerseyben voltam Maria meglepett egy szülinapi vacsival, úgyhogy ettem HURKÁT, tejóég milyen finom volt :) :) Igy telt a szülinap, jó volt végül is, de azért sajnálom, hogy nem tudtam megölelgetni a családom otthon, erre az egy napra hazamentem volna :)
Témaváltás: Van egy kérdésem a jelenlegi au pairokhoz...hogy álljátok meg hogy nem vásároltok??? Be kell vallanom, hogy shopaholic vagyok...egyfolytában a netes oldalakat bújom, hogy éppen mit is vehetnék, elég sokszor visszafogom magam, de még igy is tul sokat vásárolok :D Na de most már elhatároztam, hogy visszafogom magam, mivel spórolnom kell a MEXIKOI kirándulásra, erről majd később mesélek, amikor már jobban körvonalazódott hogy mi, merre és hogyan :)
UI engedek az erőszaknak: Ági és Nusi hiányoztok :D :D
Szép hetet mindenkinek és szedjetek vitamint, cseles az idő :D
2014. március 8., szombat
Az első hetek
Visszatértem :) Tisztelettel jelentem, hogy megérkezett az új laptopom, kisebb nagyobb viszontagságok árán végre a kezemben tarthatom, úgyhogy ezennel eleget tehetek blogirói kötelességeimnek.
Kezdjük az orientációnál. Nem fogom leirni, hogy pontosan miről is tanultunk, mert elég unalmas volt, megkiméllek benneteket :D Mivel az orientáció éppen két hóvihar közé lett beékelve, és a közeledő hóvihar már nagyon a nyakunkban volt, ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy hamarabb véget vetnek a mulatságnak és elengednek mindannyiunkat egy nappal hamarabb. Bár voltak olyanok, elég sokan, akik repültek és új repjegyet kellett foglalniuk, voltak olyan szerencsések, akik szerdától vasárnapig a hotelben várakoztak, hogy elrepülhessenek. Mivel az én host családom mindössze 10 percre lakik a hoteltől ezért értem eljöttek még szerdán. Szobatársam egyébként egy horvát és egy brazil lány volt. A brazil lánynak olyannyira új volt a hó, hogy még kabátja sem volt, úgyhogy kénytelen volt vásárolni egy kicsit, nekem pedig nem kellett könyörögni hogy csatlakozzak hozzá :D
Tehát megérkeztem a családhoz, az előző au pair még itt volt, szeretett volna szegény Floridába repülni, de az ő járatát is eltörölték, ezért pár napot kellett még várakoznia. A hóvihar egyébként elég vicces volt. Tény, hogy nagyon sok hó hullott, de azért közel sem annyi, hogy ne legyen iskola. Márpedig ez történt :D A probléma szerény véleményem szerint ott van, hogy nem takaritják kellő képpen az utakat. Mondhatni egyáltalán nem. Igy az olyan utak, ahol normális körülmények között mondjuk 3 autó elfér, azon a héten 2 autó is nehezen fért el a két sávban. Hatalmas élmény volt igy vezetni :D
Következő héten a gyerekeknek téli szünet volt az iskolában, úgyhogy teljes egészében kiélvezhettem az au pair létet. A gyerekek aranyosak egyébként, a kicsit imádom, egy tünemény. Kedves, okos, ügyes és olyan bölcsességeket tud mondani, hogy néha csak úgy nézek. A nagyobbik más tészta. Leirhatnám kerek perec, hogy egy hisztis liba, és mivel nem is találok rá megfelelőbb kifejezést, maradjunk ennél. Első héten még nem mutatkozott ez meg annyira, mivel mindig barátnőivel volt, nem volt iskola, tanulni való, stb. De a következő héten előtört belőle igazi énje. Tegnap este pedig olyat produkált, amiről én nem hittem, hogy ilyesmi létezhet. Két órán keresztül, nem túlzok, sirt, kiabált, vagdalózott, fenyegetőzött, sikitott es fuldokolt. És ha megkérdezné valaki, hogy miért, nem tudnám megmondani. Vacsora közben jött rá a roham és onnantól kezdve akárki akármit mondott az csak rátett egy lapáttal. Hozzáteszem, 11 éves. Én csak ültem és néztem nagyokat. A szülök egyébként elég higgadtan fogadták, ha az én gyerekem lett volna lehet ráöntök egy pohár hideg vizet hogy észhez térjen. Normál vacsorák közben egyébként nem sir másfél órát, általában csak felet. És ha mindaz nem lenne elég, hogy hisztis, emelett még bunkó is. De hogy valami jót is mondjak róla, nagyon okos. Olyan memóriája van, hogy sokszor csak nézek. És néha, nagyon néha, tud kedves is lenni. Remélem idővel azért jobban belopja magát a szivembe, nyitva hagyom számára a lehetőséget :)
A szülők. Ugye emlékszik mindenki, hogy az előző bejegyzésben azt irtam, az apuka milyen jófej és a szarkasztikus humora miatt biztosan jól kijövünk majd. Nos apukának nemhogy nem szarkasztikus a humora, de még csak humora sincs. Az az ember az idegesitő szó megtestesitője. Volt olyan szerencsém, hogy a gyerekek téli szünetében ő is itthon tartózkodott egész héten, mert beteg volt. Először a vezetés miatt szállt a nyakamba, mert szerinte, aki nem vezet otthon minden nap az tapasztalatlan sofőr meg egyébként is, az európaiak mindig egymás nyakába másznak az autóikkal. Olyan dolgokat magyarázott nekem, hogy mindig kell indexelni, amikor előzöl egy autót éppen és hogy a lámpának sötétben mindig égnie kell... NA NE!!! Teszem hozzá, az amerikaiak nem ismerik a sávokat...Tegnap majdnem sikerült lencsevégre kapnom egy ürgét, aki félig a szemben jövők sávjában haladt, ezt egyébként már az apukánál is tapasztaltam, aki állitása szerint nagyszerű vezető...vagy mégsem...
Az anyuka hála az égnek normális, nagyon aranyos, a gyerekekkel is jól bánik és engem se cseszeget felesleges dolgok miatt. Sőt néha még a tahó férjére is rászól, amikor az feleslegesen koptatja a száját.
Egyébként a családnak van egy olyan jó szokása, hogy hétvégén eljárnak sielni és csak vasárnap este jönnek haza. Évi ezt nagyon szereti :D Megismerkedtem már pár au pairrel a környéken, de abból ketten egyből rematchelnek :D Van egy lengyel csaj, aki kicsit őrült, de jól kijövünk. Vele voltam múlt hétvégén Brooklynban. Voltam már ezelőtt is Brooklynban, de mindig csak a Brooklyn-hid tövében, beljebb még sosem merészkedtem, tehát ez egy új helyszin volt.
Nos egyelőre ennyi a beszámoló, remélem nem sikerült túlságosan panaszkodósra, csak az igazat irtam. A hisztiktől eltekintve egyébként jól érzem magam a családnál, odafigyelnek rám és kedvesek is, jó választás voltak. És mivel ezen a hétvégén sem kell dolgoznom, ezért irány New Jersey, meglátogatom Mariát, akinek hoztam finom otthoni házi kolbászt, amitől olyan jó illat van a szobámban már hetek óta. A kötevkező bejegyzésre már nem fog kelleni ennyit várni, igérem :) puszi mindenkinek és irigylem az otthoni jó időt ;)
Kezdjük az orientációnál. Nem fogom leirni, hogy pontosan miről is tanultunk, mert elég unalmas volt, megkiméllek benneteket :D Mivel az orientáció éppen két hóvihar közé lett beékelve, és a közeledő hóvihar már nagyon a nyakunkban volt, ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy hamarabb véget vetnek a mulatságnak és elengednek mindannyiunkat egy nappal hamarabb. Bár voltak olyanok, elég sokan, akik repültek és új repjegyet kellett foglalniuk, voltak olyan szerencsések, akik szerdától vasárnapig a hotelben várakoztak, hogy elrepülhessenek. Mivel az én host családom mindössze 10 percre lakik a hoteltől ezért értem eljöttek még szerdán. Szobatársam egyébként egy horvát és egy brazil lány volt. A brazil lánynak olyannyira új volt a hó, hogy még kabátja sem volt, úgyhogy kénytelen volt vásárolni egy kicsit, nekem pedig nem kellett könyörögni hogy csatlakozzak hozzá :D
Tehát megérkeztem a családhoz, az előző au pair még itt volt, szeretett volna szegény Floridába repülni, de az ő járatát is eltörölték, ezért pár napot kellett még várakoznia. A hóvihar egyébként elég vicces volt. Tény, hogy nagyon sok hó hullott, de azért közel sem annyi, hogy ne legyen iskola. Márpedig ez történt :D A probléma szerény véleményem szerint ott van, hogy nem takaritják kellő képpen az utakat. Mondhatni egyáltalán nem. Igy az olyan utak, ahol normális körülmények között mondjuk 3 autó elfér, azon a héten 2 autó is nehezen fért el a két sávban. Hatalmas élmény volt igy vezetni :D
Következő héten a gyerekeknek téli szünet volt az iskolában, úgyhogy teljes egészében kiélvezhettem az au pair létet. A gyerekek aranyosak egyébként, a kicsit imádom, egy tünemény. Kedves, okos, ügyes és olyan bölcsességeket tud mondani, hogy néha csak úgy nézek. A nagyobbik más tészta. Leirhatnám kerek perec, hogy egy hisztis liba, és mivel nem is találok rá megfelelőbb kifejezést, maradjunk ennél. Első héten még nem mutatkozott ez meg annyira, mivel mindig barátnőivel volt, nem volt iskola, tanulni való, stb. De a következő héten előtört belőle igazi énje. Tegnap este pedig olyat produkált, amiről én nem hittem, hogy ilyesmi létezhet. Két órán keresztül, nem túlzok, sirt, kiabált, vagdalózott, fenyegetőzött, sikitott es fuldokolt. És ha megkérdezné valaki, hogy miért, nem tudnám megmondani. Vacsora közben jött rá a roham és onnantól kezdve akárki akármit mondott az csak rátett egy lapáttal. Hozzáteszem, 11 éves. Én csak ültem és néztem nagyokat. A szülök egyébként elég higgadtan fogadták, ha az én gyerekem lett volna lehet ráöntök egy pohár hideg vizet hogy észhez térjen. Normál vacsorák közben egyébként nem sir másfél órát, általában csak felet. És ha mindaz nem lenne elég, hogy hisztis, emelett még bunkó is. De hogy valami jót is mondjak róla, nagyon okos. Olyan memóriája van, hogy sokszor csak nézek. És néha, nagyon néha, tud kedves is lenni. Remélem idővel azért jobban belopja magát a szivembe, nyitva hagyom számára a lehetőséget :)
A szülők. Ugye emlékszik mindenki, hogy az előző bejegyzésben azt irtam, az apuka milyen jófej és a szarkasztikus humora miatt biztosan jól kijövünk majd. Nos apukának nemhogy nem szarkasztikus a humora, de még csak humora sincs. Az az ember az idegesitő szó megtestesitője. Volt olyan szerencsém, hogy a gyerekek téli szünetében ő is itthon tartózkodott egész héten, mert beteg volt. Először a vezetés miatt szállt a nyakamba, mert szerinte, aki nem vezet otthon minden nap az tapasztalatlan sofőr meg egyébként is, az európaiak mindig egymás nyakába másznak az autóikkal. Olyan dolgokat magyarázott nekem, hogy mindig kell indexelni, amikor előzöl egy autót éppen és hogy a lámpának sötétben mindig égnie kell... NA NE!!! Teszem hozzá, az amerikaiak nem ismerik a sávokat...Tegnap majdnem sikerült lencsevégre kapnom egy ürgét, aki félig a szemben jövők sávjában haladt, ezt egyébként már az apukánál is tapasztaltam, aki állitása szerint nagyszerű vezető...vagy mégsem...
Az anyuka hála az égnek normális, nagyon aranyos, a gyerekekkel is jól bánik és engem se cseszeget felesleges dolgok miatt. Sőt néha még a tahó férjére is rászól, amikor az feleslegesen koptatja a száját.
Egyébként a családnak van egy olyan jó szokása, hogy hétvégén eljárnak sielni és csak vasárnap este jönnek haza. Évi ezt nagyon szereti :D Megismerkedtem már pár au pairrel a környéken, de abból ketten egyből rematchelnek :D Van egy lengyel csaj, aki kicsit őrült, de jól kijövünk. Vele voltam múlt hétvégén Brooklynban. Voltam már ezelőtt is Brooklynban, de mindig csak a Brooklyn-hid tövében, beljebb még sosem merészkedtem, tehát ez egy új helyszin volt.
Nos egyelőre ennyi a beszámoló, remélem nem sikerült túlságosan panaszkodósra, csak az igazat irtam. A hisztiktől eltekintve egyébként jól érzem magam a családnál, odafigyelnek rám és kedvesek is, jó választás voltak. És mivel ezen a hétvégén sem kell dolgoznom, ezért irány New Jersey, meglátogatom Mariát, akinek hoztam finom otthoni házi kolbászt, amitől olyan jó illat van a szobámban már hetek óta. A kötevkező bejegyzésre már nem fog kelleni ennyit várni, igérem :) puszi mindenkinek és irigylem az otthoni jó időt ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)