Visszatértem!

Igen, tudom! Nem irtam majd' egy éve már, remélem elnézi nekem mindenki :) Csak egy gyors helyzetjelentést amig Marnira várok teniszen. Tehát ugye elmult már Február, letelt az egy évem, de úgy döntöttem hosszabbitok (mintha nem tudtam volna az elejétől fogva, hogy igy lesz) és maradtam ugyan annál a családnál. Sokat gondolkodtam rajta, hogy váltsak-e családot, csináltam egy pro és kontra listát is, de végül is itt maradtam.
Azóta annyi minden történt velem, hogy meg sem próbálom leirni inkább, összesűriteni megpróbálhatom :) Tehát a nyaram gyorsan elszaladt, a lányok június végétől szeptemberig táborban voltak, úgyhogy én az alatt csak kutyát sétáltattam meg olvasgattam, iskolába jártam (éljenek a hétvégi kurzusok), megjártam a Bahamákat és üdvözöltem az Óperencián innen az öcsémet is és Ági nevű barátnőmet is (Nusi most már jöhetnél te is) akiknek nagyon nagyon örültem. Megpróbálkoztam a spanyol tanulással is egy rövid időre meg hát tudjátok...szórakoztam is egy kicsit, New York tele van bulizós helyekkel ;)
Februárban haza ugrottam egy hétre, mindenkit meglepve ezzel ugyanis nem árultam el senkinek hogy közeledek csak három beavatottnak, akiknek segitségét itt is szeretném nagyon megköszönni, puszi nektek :) Néha nehéz volt a titkolózás, főleg Anyukám és Öcsém előtt, de a reakció minden pénzt megért.
Mi történt még velem? Januárban elkezdtem Brazil Jiu Jitsu-ra és Kickbox-ra járni, amibe azóta teljesen de még annál is jobban beleszerettem, főleg azért mert jó is vagyok benne :) Április közepén lesz életem első versenye, ennél jobban nem hiszem, hogy izgulhatnék! Szoritson mindenki, nyerni valószinűleg  nem fogok, de ha egy mecset nyerek, már büszke leszek magamra :)
Nos egyelőre ennyi, remélem örültök majd ennek a kevés infonak is. Megpróbálok gyakrabban irni, de nem igérek semmit inkább, elég sűrű a program, de én igy szeretem!

Puszi mindenkinek és ne feledkezzetek meg a vitaminokról!

Helloooo summer!

Gyönyörűségesen szép napot mindenkinek, visszatértem :) Tudom, már nem irtam egy jó ideje, de annyi minden történik és olyan hamar elrepül egy nap, hogy sosincs időm. De Virág drágaságom most örülhetsz, ismét lesz mit olvasni naphosszat ;)
Mióta utoljára irtam megünnepeltük Ewelina barátnőm szülinapját. Nagyon jól sikerült, pénteken baseball meccsre mentünk és mivel Ewelinának vannak beépitett emberei ezért VIP jegyeink voltak, ami annyit jelentett hogy szinte az égben ültünk fent és hiába volt rajtam 5!!!! réteg ruha még ugy is majd megfagytam. Nade a hangulat nagyon jó volt, megismerkedtünk a szomszédainkkal és miután elmagyarázták a játék szabályait már a baseballra is odafigyeltünk :D Szombaton jött az igazi buli, kicsiptük magunkat, szokásunkhoz hiven már a vonaton megkezdtük a hangolódást. Kinéztünk egy bárt magunknak, hogy majd ott milyen jól fogjuk magunkat érezni, szépen odatipegtünk és mire megtaláltuk ráébredtünk, hogy a hely átmenetileg zárva van :D Mindegy, végülis a 40/40-ban kötöttünk ki, ami Jay-Z bárja, de hiába leskelődtem egész este, Beyonce nem bukkant fel sajnos :( Vasárnap pedig, amikor is a tényleges szülinap volt egész nap heverésztünk majd este elmentünk egy indiai vacsira, nyamiiii :)
Pénteken napközben pedig még Greggel is találkoztam, akit már nem láttam két éve. Két nyáron is (vagy három???) együtt dolgoztunk, de mintha ez a két év nem is telt volna el, ugyan úgy nevettünk, cikiztük egymást és persze viccelődtünk :)
Elég sok hétvége eltelt már mióta utoljára irtam, nem is emlékszem mindegyikre, de annyi biztos, hogy egy nap a kettőből tuti elmentünk bulizni a lányokkal és akármennyire szerettük is volna, sose értük el az utolsó vonatot, igy mindig az 5:30 koraival jöttünk haza :D Host anyukám, aki szeret vasárnap reggelenként futni járni, éppen ezért még hétfőn megkért, hogy ha lehet, akkor szombaton aludjak otthon, hogy el tudjon menni reggel futni :D Nem kell felkelnem, csak legyek a házban...Hát...fél7-kor befutottam, még éppen időben :)
Most hétvége pedig Memorial day, hétfőn nincs iskola, de mivel anyuka sem dolgozik ezért ez engem különösebben nem érint, úgyis Maris barátosnőmnél leszek Jerseyben egész hétvégén, juhuhuhuuu :)
Illene a gyerekekről is irnom valamit ugye? :D A nagyobbikkal a héten elég szépen összevesztem, ez volt a legnagyobb veszekedésünk mióta itt vagyok, de különösebben nem mozgatott meg a dolog. Teljesen kiakadt amiatt, mert nem ugrottam egyből hogy elvigyem a CVS-be, hogy csattokat vegyen a hajába és begöndöritse a softball meccsére, ahol ugyis copfba kell tennie a haját...Hát hogy merek ilyen galád lenni? És miközben én a kicsivel leckét irtam, ő itt kiabált felettünk, toporzékolt, üvöltött stb...De Évi teljesen megőrizte hidegvérét, teljesen hidegen hagyott a dolog és hagytam hagy sikitozzon a kis kedves, majd a szülők elbeszélgettek vele,de azóta inkább kerüljük egymás társaságát.
Na mára ennyi volt, megpróbálok kicsit gyakrabban irni, remélem sikerül.
Mgr. Nusinak gratulálok, Czompál Peti neked pedig szoriiiiitok jövő héten pénteken :)
Puszi mindenkinek és végre itt a nyáááár és meleg az időőőő :)

Mi folyik itt???

Nos, utolsó bejegyzésem óta nagyon sok minden történt, gondolom mindenki nagyon kiváncsi, hogy hogyan is telnek unalmas hétköznapjaim :D Boldogan jelentem, megérkezett a jó idő, meleg van én pedig náthás vagyok :D Mikor már igazán belelendültünk volna a nagy tavaszba, azért április 16.-án még hullott egy keveset a hó, csak a móka kedvéért.
Igazából annyi minden történt, hogy nem is emlékszem már semmire :D A hetek ugyan olyanok, hétvégén pedig mióta megjött a jó idő a Central Parkban múlatjuk az időt a lányokkal. Esténként bulizunk, Off the Wagon, NYC, mindenkinek ajánlom, olyan hely, ami annyira szar, hogy már jó :D Próbálja ki mindenki ha teheti :)
Az utóbbi két hétben két telefont meggyilkoltam. Az otthoni HTC-m egyik pillanatról a másikra meghalt. Akkor úgy döntöttem, hogy beállok a sorba és veszek én is egy iPhonet végre. Sok gondolkodás és vacillálás után meg is tettem ezt a lépést. Két hétig örültem is neki, mint majom a farkának majd jött a szombat, amikor is a kis drágám belecsusszant egy gőzölgő bögre citromos coldrexbe, hát nem csodás az élet? :D Azóta minden házi praktikát kipróbáltam, hátha újra életre tudom kelteni, de nem sikerült sajnos...mától hivatalosan is gyászolom :( De hogy ne legyek teljesen telefon nélkül Tom, Maria pasija odaadta az ő régi telefonját, hogy nyugodtan használjam. Ugye most mindenki az hinné, hogy jajjdejoo, Évinek megint van telefonja? Háááát nem :D Első akadály: a sim kártyámat megcsonkitották kicsit, mivel az iPhoneba kisebb kártyák mennek. Ezen a problémán 20 perc alatt átverekedtem magam és valahogy elinditottam a telefont miniatűr simkártyával, juhéééé! Ekkor ébredtem rá, hogy Sprint a telefon és blokkolt, tehát az én att kártyámmal még ha nagyon akarom sem fog működni...Ennyit erről...Tehát most, hogy már összekuporgattam egy kis pénzt a mexikói utazásra, vehetek ismét egy új telefont...mert én nem szarral guritok :D De legalább valami jó is történt a hétvégén, öcsém ismét országos bajnok lett, jippijááájééééé, Nusi remélem ugrálsz örömödben, mivel köztudottan te vagy a legnagyobb rajongó :D
Húsvét! Mivel zsidó családnál lakom, akik nem ünneplik Húsvétot, ezért ezen az éven kicsit máshogy telik, mint a többi :) Viszont Maria barátnőm volt olyan kedves és meghivott hozzájuk családi összejövetelre, úgyhogy senki ne essen pánikba, sonkát tormával idén is ettem :) Tegnap este pedig mikor hazajöttem Mariától Marni és Jill nagyon cukik voltak, láttam, hogy settenkednek valamiben. Marni le is küldött a szobámba, mert hogy hallott valami ugrabugrálást innen lentről :) Itt volt egy nagy kosár tojás az ágyamon egy levélkével a Husvéti nyuszitól :) Ma délután pedig  egg huntolunk, tojásvadáááászat lesz! :)
Ééééééés ex bryn mawrosok, akik ezt olvassátok!!! Pénteken találkozom Greggel :) Greg egy mexikói barátom, aki New Yorkba jön egy pár napra, de tényleg csak egy pár napra, úgyhogy pénteken találkozunk ebédre közel két év után :) Na ki irigykediiiiiik? :)
Éééééééés végre megvan Ági repjegye, augusztus 7-24 whooooohhoooooooo :) Öcsém repjegyét még nem vettem meg, mert a család nem tudja pontosan mikor lesz szabadom, de amint lefixálódik minden már meg is veszem azt is ééééééés nagyon nagyon lesz az öröm! :)
Puszi mindenkinek, szedjetek vitamint és ne hagyjátok a coldrexet az ágy mellett :)

MELEGET!!!

Ma reggel ismét hóesésre ébredtem és igy március utolsó napján, miután egész hétvégén zuhogott az eső tényleg, de tényleg elég volt már a hidegből. Ezt csak igy margóra jegyeztem meg :)
Az utolsó bejegyzés óta nem igazán történt semmi izgalmas. A hét ugyan úgy telt, mint az előző. Gyerekek néha aranyosak, néha kevésbé. Olyankor próbálok nagyokat lélegezni és emlékeztetni magam, hogy nem az én feladatom, hogy megneveljem őket még ha néha elég nagy kényszert érzek is rá... Hétvégén nyakunkba vettük New Yorkot Nikolával, jobban mondva inkább bevásárló körútra indultunk a Sohoba (még jó hogy előző bejegyzésben tanácsokat kértem nem vásárlásra... :D). Meg is ajándékoztam magam a leggyönyörűbb Converse cipővel, amit valaha kiengedtek a gyártók kezeik közül. Bordó alapon rózsaszin pöttyök... a gyönyör maga :) És mivel ezzel a lépéssel a heti fizetésem felét el is tapsoltam mással már nem ajándékoztam meg magam, úgy tűnik mégis tudok nemet mondani :D Vasárnap, mivel már nem birtam tovább itthon az üvöltözést, amit a nagyobbik lány lerendezett, amiért mindenki a konyhában reggelizett és nem hagyták őt tanulni, lényeg a lényeg ismét NY felé vettem az irányt. Starbucksoztunk egy kicsit a lányokkal és Ewelina néhány haverjával, utána ebédeltünk, kicsit sétáltunk a városban de mivel múlt vasárnap is ..... hideg volt és Ewelinának úgyis Apple Storeba kellett mennie ezért mi addig Nikolával Grand Central kemény padlóját koptattuk. Nem tűnik valami izgalmasnak, de ha figyeled az embereket közben nagyon jó mulatság kerekedik belőle. Annyi féle fajta figura megfordul New Yorkban és senki nem törődik vele, hogy a másik éppen pizsamában vagy tarajos hajjal szambázik végig a városon. Ha meg is rökönyödnek az emberek valamin, 10 mp alatt túlteszik magukat rajta és már sétálnak is tovább.
Most elmúlt hétvégén lett volna Mariánál a nagy magyar ebéd a családjával, ahol minden finomságot ehettem volna, de Maris barátosném sajnos lebetegedett, igy az ebéd elmaradt. Én azért elmentem őt meglátogatni szombaton. Este elmentünk Tommal és vele moziba, Noaht néztük meg. Szerintem kicsit unalmas volt és hosszú, de egyszer meg lehet nézni. Vasárnap Jerseyből visszafelé találkoztam Ewelinával NY-ban, Nikola nem jött velünk mivel meghalt a telefonja és nem tudtuk őt elérni. Igazából semmi izgalmasat nem csináltunk csak sétálgattuk, be-benéztünk néhány üzletbe meg ebédeltünk. Este vacsi után pedig még elmentünk kondiba is egy kicsit, hogy a töménytelen sok bevitt kalóriát ledolgozzuk :D
Kicsit úgy érzem, hogy túl részletesre sikerült ez a bejegyzés, de mivel nem történt semmi különösebb dolog ezért az apróságokra koncentráltam...vagymi :D
Puszi mindenkinek és küldjétek ide is a melegeeeeeet!

Hétköznapok és szülinapok

Nos úgy döntöttem, hogy adok egy kis insightot mindenkinek hétköznapjaimba, mert hogy annyira nagyon izgalmasak :D Tehát hétfőnként reggel segédkezek a lányoknak elkészülni suliba, ami annyit takar hogy megfésülöm a kicsit és csinálok neki reggelit. A nagyobb lány már maga elkészül. Utána elsétálok a kicsivel és a kutyával iskolába és már végeztem is délutánig. Mostanában az apuka néha elviszi mindkettőt suliba autóval, úgyhogy ilyenkor még kevesebb dolgom van :) Délután tenisz órájuk van a lányoknak, kb. 2 órát várakozok ott rájuk, utána haza, vacsi és már vége is a napnak. Szerdán reggel nem kell dolgoznom, délután tenisz, vacsi, házi és takarodó. Keddet imádom. Reggel értelemszerűen segitek elkészülni és utána 6-ig szabad vagyok, mivel addig programja van a lányoknak, ahova suli után mennek busszal egyből. Csütörtökön csak a nagyobbiknak van programja délután, úgyhogy 3-kor elmegyek a kicsiért suliba és vagy házit csinálunk, vagy jön hozzá valaki játszani vagy játszunk mi. Péntekenként nincs programjuk, olyankor vagy elmennek valakihez játszani vagy hozzánk jön valaki. Ilyenkor csak jelen kell lennem, etetni, itatni őket és mosolyogni :) Hétvégén eddig még nem kellett dolgoznom, mert mindig elmentek sielni, de mivel most már lassan vége a si szezonnak ezért egyszer-kétszer kell majd szombat vagy péntek este babysittelnem. És ennyi, már tova is röppent egy hét...
Múlt héten egyébként nem történt semmi izgalmas, a nagyobbik most egész normálisan viselkedik és az apuka se köt már belém lépten nyomon, csak ha nagyon fitogtatni akarja erejét. Pénteken elmentem moziba egy lengyel lánnyal, ő az egyike azoknak akikkel találkoztam és már rematchelnek is :D A Single mom's clubot néztük meg, nekem nagyon tetszik, vicces, mindenkinek ajánlom. Fiúknak nem annyira :D Olyan nagy hatással volt rám, hogy egyből az egyik főszereplő pasassal is álmodtam :D Mivel vasárnap volt a szülinapom ezért Ewelinaval (lengyel lány,nem ő rematchel) és Nikolával (szlovák) elhatároztuk, hogy szombaton partyzunk egyet New Yorkban. Rettentő sokan voltak mindenhol, ez gondolom annak is volt köszönhető hogy hétfő St. Patrick's day volt. Bele is botlottunk pár ir fiatalemberbe és nyugodtan konstatáltam, hogy az ir akcentust még most sem tudom megfejteni :D A buli nagyon jóra sikerült, több részletet nem is árulok el, mindenki képzeletére bizom milyen egy igazi New York-i buli ;) Szülinapomat másnap a családdal is megünnepeltem, akik nagyon aranyosak voltak. Készültek spéci vacsival és tortával is. Kicsitől kaptam egy gyűrűt meg egy üdvözlőlapot, nagyon cuki volt. Vacsi után pedig társasoztunk, senki nem hisztizett, nem bunkóskodott, mindenki sokat nevetett, úgyhogy szuper volt. Múlt héten pedig, amikor Jerseyben voltam Maria meglepett egy szülinapi vacsival, úgyhogy ettem HURKÁT, tejóég milyen finom volt :) :) Igy telt a szülinap, jó volt végül is, de azért sajnálom, hogy nem tudtam megölelgetni a családom otthon, erre az egy napra hazamentem volna :)
Témaváltás: Van egy kérdésem a jelenlegi au pairokhoz...hogy álljátok meg hogy nem vásároltok??? Be kell vallanom, hogy shopaholic vagyok...egyfolytában a netes oldalakat bújom, hogy éppen mit is vehetnék, elég sokszor visszafogom magam, de még igy is tul sokat vásárolok :D Na de most már elhatároztam, hogy visszafogom magam, mivel spórolnom kell a MEXIKOI kirándulásra, erről majd később mesélek, amikor már jobban körvonalazódott hogy mi, merre és hogyan :)
UI engedek az erőszaknak: Ági és Nusi hiányoztok :D :D
Szép hetet mindenkinek és szedjetek vitamint, cseles az idő :D

Az első hetek

Visszatértem :) Tisztelettel jelentem, hogy megérkezett az új laptopom, kisebb nagyobb viszontagságok árán végre a kezemben tarthatom, úgyhogy ezennel eleget tehetek blogirói kötelességeimnek.
Kezdjük az orientációnál. Nem fogom leirni, hogy pontosan miről is tanultunk, mert elég unalmas volt, megkiméllek benneteket :D Mivel az orientáció éppen két hóvihar közé lett beékelve, és a közeledő hóvihar már nagyon a nyakunkban volt, ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy hamarabb véget vetnek a mulatságnak és elengednek mindannyiunkat egy nappal hamarabb. Bár voltak olyanok, elég sokan, akik repültek és új repjegyet kellett foglalniuk, voltak olyan szerencsések, akik szerdától vasárnapig a hotelben várakoztak, hogy elrepülhessenek. Mivel az én host családom mindössze 10 percre lakik a hoteltől ezért értem eljöttek még szerdán. Szobatársam egyébként egy horvát és egy brazil lány volt. A brazil lánynak olyannyira új volt a hó, hogy még kabátja sem volt, úgyhogy kénytelen volt vásárolni egy kicsit, nekem pedig nem kellett könyörögni hogy csatlakozzak hozzá :D
Tehát megérkeztem a családhoz, az előző au pair még itt volt, szeretett volna szegény Floridába repülni, de az ő járatát is eltörölték, ezért pár napot kellett még várakoznia. A hóvihar egyébként elég vicces volt. Tény, hogy nagyon sok hó hullott, de azért közel sem annyi, hogy ne legyen iskola. Márpedig ez történt :D A probléma szerény véleményem szerint ott van, hogy nem takaritják kellő képpen az utakat. Mondhatni egyáltalán nem. Igy az olyan utak, ahol normális körülmények között mondjuk 3 autó elfér, azon a héten 2 autó is nehezen fért el a két sávban. Hatalmas élmény volt igy vezetni :D
Következő héten a gyerekeknek téli szünet volt az iskolában, úgyhogy teljes egészében kiélvezhettem az au pair létet. A gyerekek aranyosak egyébként, a kicsit imádom, egy tünemény. Kedves, okos, ügyes és olyan bölcsességeket tud mondani, hogy néha csak úgy nézek. A nagyobbik más tészta. Leirhatnám kerek perec, hogy egy hisztis liba, és mivel nem is találok rá megfelelőbb kifejezést, maradjunk ennél. Első héten még nem mutatkozott ez meg annyira, mivel mindig barátnőivel volt, nem volt iskola, tanulni való, stb. De a következő héten előtört belőle igazi énje. Tegnap este pedig olyat produkált, amiről én nem hittem, hogy ilyesmi létezhet. Két órán keresztül, nem túlzok, sirt, kiabált, vagdalózott, fenyegetőzött, sikitott es fuldokolt. És ha megkérdezné valaki, hogy miért, nem tudnám megmondani. Vacsora közben jött rá a roham és onnantól kezdve akárki akármit mondott az csak rátett egy lapáttal. Hozzáteszem, 11 éves. Én csak ültem és néztem nagyokat. A szülök egyébként elég higgadtan fogadták, ha az én gyerekem lett volna lehet ráöntök egy pohár hideg vizet hogy észhez térjen. Normál vacsorák közben egyébként nem sir másfél órát, általában csak felet. És ha mindaz nem lenne elég, hogy hisztis, emelett még bunkó is. De hogy valami jót is mondjak róla, nagyon okos. Olyan memóriája van, hogy sokszor csak nézek. És néha, nagyon néha, tud kedves is lenni. Remélem idővel azért jobban belopja magát a szivembe, nyitva hagyom számára a lehetőséget :)
A szülők. Ugye emlékszik mindenki, hogy az előző bejegyzésben azt irtam, az apuka milyen jófej és a szarkasztikus humora miatt biztosan jól kijövünk majd. Nos apukának nemhogy nem szarkasztikus a humora, de még csak humora sincs. Az az ember az idegesitő szó megtestesitője. Volt olyan szerencsém, hogy a gyerekek téli szünetében ő is itthon tartózkodott egész héten, mert beteg volt. Először a vezetés miatt szállt a nyakamba, mert szerinte, aki nem vezet otthon minden nap az tapasztalatlan sofőr meg egyébként is, az európaiak mindig egymás nyakába másznak az autóikkal. Olyan dolgokat magyarázott nekem, hogy mindig kell indexelni, amikor előzöl egy autót éppen és hogy a lámpának sötétben mindig égnie kell... NA NE!!! Teszem hozzá, az amerikaiak nem ismerik a sávokat...Tegnap majdnem sikerült lencsevégre kapnom egy ürgét, aki félig a szemben jövők sávjában haladt, ezt egyébként már az apukánál is tapasztaltam, aki állitása szerint nagyszerű vezető...vagy mégsem...
Az anyuka hála az égnek normális, nagyon aranyos, a gyerekekkel is jól bánik és engem se cseszeget felesleges dolgok miatt. Sőt néha még a tahó férjére is rászól, amikor az feleslegesen koptatja a száját.
Egyébként a családnak van egy olyan jó szokása, hogy hétvégén eljárnak sielni és csak vasárnap este jönnek haza. Évi ezt nagyon szereti :D Megismerkedtem már pár au pairrel a környéken, de abból ketten egyből rematchelnek :D Van egy lengyel csaj, aki kicsit őrült, de jól kijövünk. Vele voltam múlt hétvégén Brooklynban. Voltam már ezelőtt is Brooklynban, de mindig csak a Brooklyn-hid tövében, beljebb még sosem merészkedtem, tehát ez egy új helyszin volt.
Nos egyelőre ennyi a beszámoló, remélem nem sikerült túlságosan panaszkodósra, csak az igazat irtam. A hisztiktől eltekintve egyébként jól érzem magam a családnál, odafigyelnek rám és kedvesek is, jó választás voltak. És mivel ezen a hétvégén sem kell dolgoznom, ezért irány New Jersey, meglátogatom Mariát, akinek hoztam finom otthoni házi kolbászt, amitől olyan jó illat van a szobámban már hetek óta. A kötevkező bejegyzésre már nem fog kelleni ennyit várni, igérem :) puszi mindenkinek és irigylem az otthoni jó időt ;)

Okay, I'm gonna approve this visa for you!

Bizony, bizony, ez a szerencsés mondat hagyta el a konzul száját a nagykövetségen egy pár hete :) Az interjú szinte kalandmentes volt, kivéve azt a részt, ahol az új konzul, aki teszem hozzá halkan, szerintem tőlem fiatalabb :) tehát a konzul úgy döntött, hogy ő bizony fitogtatni fogja szlovák tudását és inkább ezt a nyelvet választotta, mint saját anyanyelvét...Nem is lett volna ezzel különösebb probléma, ha a srác nem úgy beszél szlovákul, mint egy cseh mesefigura, esküszöm :D Na de lényegében csak 2 kérdést tett fel és már el is hangzott a hőn áhított mondat, ez persze már angolul és már mehettem is vásárolni Ágival, hogy beszerezzem a legszebb bőrkabátot, amiben majd New York utcáin fogok hasítani :)
23!!!
Tehát most ott tartunk, hogy még 23 nap van hátra (Bedecs Laci felkapta volna a fejét erre a számra gimiben :)) és még nem igazán izgulok. Várni már nagyon nagyon várom, főleg hogy ma szinte egész nap au pair blogokat olvastam, már készítettem is egy képzeletbeli listát azokról a helyekről New Yorkban, ahol még nem jártam, de mindenképp elmegyek, meg hát természetesen a városokról is, ahova szeretnék eljutni. Örülök előre, hogy az idei Oscar-díj átadást végre emberi időben nézhetem élőben és nem kell hajnali 2-3 körül erőszakkal ébren tartani magam. Ezt meghagyom neked Ági ;) Örülök még annak is, hogy megtaláltam a tökéletes ajándékot mindenkinek, igaz még készülőben vannak, úgyhogy örömöm nem 100%, de nemsokára... :)
A maradék röpke 3 hétben hátra van még pár buli és a búcsúzások aztán indulhatok is a nagy útra :) csak tartanánk már ott :) Fejben már háromszor bepakoltam a bőröndbe, sőt már be is vásároltam a Forever21-ban és az American Eagle-ben a Times Squaren, futottam a közeli kutya parkban Dug the doggal, meglátogattam a kis Troyt, akivel már nagyon sokat beszélgettem, amíg anyukája pocijában volt a nyáron és alig várom, hogy élőben is eltársalogjunk :) nagyon sok minden mást is csináltam már képzeletben, de még várnom kell 23 napot, nem is olyan sok az...
Legközelebb szerintem már csak a családtól jelentkezem, addig legyetek türelemmel és még mindig szedjetek vitamint :)

A BLOG!

Igazándiból sosem gondoltam, hogy valaha is blogot fogok írni...lehet ez a mai lesz az első és egyetlen bejegyzés is egyben, de azért reménykedjünk benne, hogy nem :D 

Nos tehát, azért döntöttem a blogírás mellett, mert úgy döntöttem, ötödszörre is szerencsét próbálok a nagy Ámérikában, jelen esetben azonban egy kicsit hosszabb időt szándékozok eltölteni az egyik kedvenc országomban. Aki ismer az tudja (aki meg nem az most megtudja ;)) hogy eddig a táboros lehetőséggel éltem 4x is és azt hiszem kijelenthetem, hogy életem egyik legjobb döntése volt, amikor anno hagytam magam rábeszélni a nagy útra, hát még amikor másodszor, harmadszor és negyedszer is rábeszéltem magam ;) 

Na de térjünk a tárgyra. Tehát Október környékén úgy döntöttem, hogy én már pedig nem szeretnék hosszú távon tanár lenni, legalábbis egyelőre nem, viszont a kis lurkókat még mindig imádom (hangsúly a kis szón!) ezért megpróbálkozom az au pairkodással. Nem is telt sok időbe és meg is kezdtem az előkészületeket. Jelentkeztem az APIA oldalán, elkezdtem töltögetni az adatlapot, feltöltögetni a fényképeket, megírni a host family lettert, meglátogattam a pozsonyi kihelyezettséget ahol kitöltöttem a kb. 170 kérdésből álló pszicho tesztet, aminek bevallom férfiasan, felét nem értettem, de még így is átmentem a szűrésen :D Nos tehát egyszer csak azon kaptam magam November derekán, hogy bekerültem a rendszerbe. Nem is kellett sokat várnom, míg az első család jelentkezett és egyből New Jerseyből (tudni illik ugyanis, hogy ez volt a fő uticél). Aztán, mivel nem válaszoltak az emailemre (mint később kiderült egyelőre nem szeretnének au pairt), ezért annyiban is maradt velük a dolog, viszont elkezdtek jelentkezni a családok innen is és onnan is. Igazából elég nehéz volt a döntés ugyanis egyik családra sem mondhatom, hogy ne lettek volna szimpatikusak, de nálam elég hangsúlyos tényező volt a lakhelyük. Végül egy New Rochelle-ben élő család mellett döntöttem, ahol az egyik kiscsajt Evanak hívják, szóval ezt egy enyhe kis jelecskének tekintettem ;) 

Szóval a családról néhány szóban. Két kislányra fogok vigyázni, az idősebbet, mint már említettem, Evanak hívják, ő 11 éves és a család állítása szerint igazi kis tinédzser. A fiatalabbik lány Marni, ő 9 éves és igazából róla sokat még nem tudok :D A szülők mindketten NYC-ben dolgoznak, bár apuka talán most nyitja saját bussinessét. A családnak van még egy kutyája, Dug the dog :D akivel majd hosszú-hosszú sétákra fogok menni. 

A család nagyon szimpi és vicces volt skypolás közben, apukának elég szarkasztikus a humora, ami nálam elég nagy plusz pont, szerintem egyből ki fogunk jönni :D 

Február 10-én indulok, feltéve ha megkapom a vízumot január harmadikán, onnan megyek orientációra, majd 13.-án a családhoz, tehát Valentin nap már nyugodtan mehetnek romantikázni a szülők, én majd romantikusan játszogatok a gyerekekkel :D na de ne szaladjunk ennyire előre, addig még túl kell élnem az utolsó pár hetet, amit tanítással töltök és hát lehetséges, hogy februárig még az összes hajam szála is kihullik a kedves kis diákoktól :) 

A végére egészen megtetszett ez a blog írás, úgyhogy lehet nem ez lesz az utolsó bejegyzés itt, bár szerintem csak Ági lesz a látogató errefele, de tegyünk úgy, mintha nem :D

puszipuszi mindenkinek és szedjetek vitamint!